Teste erőteljes, hosszan megnyúlt, koponyája hosszúkás. Erős, hosszú végtagjai, egyenletesen elvékonyodó farka és jókora élénksárga, villás nyelve van, amelynek lángszerű kilövellése azt a képzetet kelti, mintha tényleg láng csapna ki a szájából. Ez és tekintélyes termete épp elég volt ahhoz, hogy később az állatot komodói sárkányként emlegessék. Ivari eltérés minimális, a nőstény valamivel kisebb, mint a hím.
Akár a legtöbb változó testhőmérsékletű hüllő, a komodói varánusz fagyökerek között, sziklahasadékokban vagy maga ásta barlangban alussza át az éjszakát. Nappal vadászik. Ragadozó, természetes ellensége nincs, ha a nagyobb fajtársakat illetve az embert nem tekintjük. Szaglása kitűnő, a bomló tetemek szagát már több kilométerről megérzi. A fiatal egyedek, hogy a kannibál felnőtteket elkerüljék a fák lombkoronájában élnek,ahol madárfiókákkal, tojásokkal, ízeltlábúakkal és kisebb hüllőkkel táplálkoznak. A kifejlett példányok képesek elejteni a vaddisznót, vagy a szarvast is, de a dögöket sem vetik meg. Korábban úgy gondolták, hogy a szájüregükben olyan kórokozó baktériumok élnek, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd a megharapott áldozat halálát okozzák. Újabb kutatások kiderítették, hogy bár jelentős a baktériumfajok változatossága ezen varánuszfaj szájában, de egyetlen faj sem kizárólagos kórokozó. A megtalált baktériumok jelentős része, az egyébként fő táplálékul szolgáló emlősök bélflórájának része illetve a beteg idős állatokban felszaporodó fakultatív kórokozó. Mint az az elmúlt években kiderült, a komodói varánusz harapása viszonylag gyenge, ezért egy sokkal hatékonyabb módszert alkalmaz zsákmányszerzéshez, mégpedig mérget. A páros méregmirigy az állat alsó állkapcsában helyeződik, és a fogak között több kivezető csatornája van. A méreg összetétele alapvetően megegyezik a viperagyíkok (Heloderma sp.) és kígyók mérgének összetételével. Mikor a sárkány fűrészes fogaival megragadja áldozatát, erős nyakizmai segítségével nagy tépett sebet okoz, melybe bőven jut a méregből. A méreg összetevőinek hatására rövid időn belül hasűri fájdalom, valamint sokk tünetek jelentkeznek, melyek szinte megbénítják az áldozatot, nagyobb méregmennyiség esetén pedig meg is ölik.
A párzási időszakban a hímek megküzdenek a nőstényekért. A vetélkedés általában vértelen, az egyedek birkózással döntik el a rangsort. A párzás után öt héttel a nőstény maga ásta üregbe rakja tojásait. A fészket gyakran őrzi is, ilyenkor ha nem tud zsákmányt ejteni, a farkában elraktározott zsírt használja fel. A komodói varánusz egyik különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre. Ennek lényege, hogy a nőstények alkalmanként hímek „közreműködése” nélkül is képesek utódoknak életet adni. Előfordul ugyan a természetben, ám a magasabb rendű gerinceseknél, így a hüllőknél is ritkaságnak számít. Genetikai okokból a szűznemzésből származó utódok csak hímek lehetnek, ezért a kutatók vitatkoznak ezen szaporodási mód jelentőségéről.
Hívás indítása