A mi sokszínű kertünk

Hogyan védd a hazai élővilágot

Habár a Zoo Suliban állatkerti tábor lévén fő fókuszban a távoli tájak állatai állnak, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a résztvevő gyerekek ismerjék, tiszteljék, szeressék a hazai élővilágot is. Ezért a már jól megszokott közös madáretető készítés kiegészítéseként idén a Magyar Természetvédők Szövetsége által indított “A mi sokszínű kertünk” települési biodiverzitás-védelmi program nyíregyházi ügyvivője, az E-misszió Egyesület egy munkatársa is vendégünk volt a tábor alatt.

A kertgazdagító foglalkozások keretében a gyerekek képek és szemléltető eszközök segítségével ismerkedhettek meg a kertek, parkok leggyakoribb lakóival és látogatóival, valamint megtudhatták, hogy mit tehetnek ők maguk is azért az otthoni erkélyen, kertben, vagy az iskolaudvaron, hogy biztonságban és békében élhessen egymás mellett valamennyi növény, gomba, állat és ember. 

 

A foglalkozásokon megbeszéltük, miért nagyon fontos, hogy a sünök zavartalanul alhassák téli álmukat; hogy milyen remek találmány a süngarázs, és hova érdemes elhelyezni.

 

Beszélgettünk arról is, miért örömteli dolog, ha katicabogarakkal, zöldfátyolkákkal, fülbemászókkal, gilisztákkal találkozunk a kertben, s hogy mennyi mindenben segítenek a rovarok és férgek akár a veteményes kertünk és fáink védelmében, akár a természetes lebontó folyamatok körforgásának működtetésében.

 

Katicabogaraknak, fülbemászóknak, valamint zöldfátyolkáknak való fajspecifikus búvóhelyeket is megtekinthettek és megfoghattak a gyerekek, s megismerhették elkészítésük menetét.

 

Szót ejtettünk bizonyos “nemszeretem” állatokról is. A denevér odú keskeny nyílása mindig meglepetést okozott; meglepődtek mennyire kicsik és ártalmatlanok ránk nézve ezek a kis emlős állatok; a szúnyogok elleni hathatóságuk miatt pedig különösen hálásak lehetünk nekik.

 

Megtanultuk, hogy a fülbemászótól sem kell félni, nem mászik bele a fülünkbe. Sőt, nagyon is sokat segít nekünk, hiszen fő táplálékai közé tartoznak a levéltetvek, akik miatt mi, emberek gyakran morgolódunk, ha megdézsmálják a kemény munkával megtermelt növényeinket. A fülbemászó gondoskodó anyai viselkedésének kiemelése pedig még inkább a faj pozitív megítélése felé terelte gyerekeket.

 

A beporzó rovarokról sem feledkeztünk meg. A résztvevők megtudták, hogy nem csak a méhek végeznek beporzó munkát, hanem mellettük a lepkéknek, darazsaknak, legyeknek, hangyáknak és számos bogárfajnak is köszönhetjük, hogy szép színes virágokat láthatunk, s hogy friss zöldség és gyümölcs kerülhet asztalunkra.

 

A résztvevők testközelből nézhettek meg B-, C-, és D-típusú fészekodúkat, s megtudhatták, melyikben mely madárfajok fészkelése jellemző; továbbá életmód- és kinézetbeli érdekességekkel, régies, népies nevek említésével tettük még izgalmasabbá a fajok bemutatását. Megtudhatták többek közt, miért hívták régen kurta kalapácsnak a csuszkát; hogyan különböztetjük meg a tojó és a hím széncinegét; hogy a füleskuvik sok papagájhoz hasonlóan gyakran a lábával emeli csőréhez a táplálékát; honnan ismerhetik fel, hogy házi vagy mezei verebet látnak; hogy a vörösbegy reggelente az egyik legkorábban ébredő madarunk; vagy hogy miért hívjuk a harkályt a fák doktorának.

 

A program során beszélgettünk a téli madáretetés fontosságáról és szabályairól, valamint, hogy miért érdemes minden évszakban friss ivóvizet biztosítani a környezetünkben vadon élő állatoknak, akár egy egyszerű cserép alátét felhasználásával. Megtanulták azt is, hogy 5-7 centiméteres vízszintet érdemes tartani a kis itatókban és, hogy néhány kő, ág belehelyezésével segíthetünk a rovaroknak, hogy egy esetleges vízbepottyanást könnyebben túléljenek.

 

S hogy a tanultak hosszútávon még jobban elmélyedjenek, egy saját maguk által kiszínezett matricával ellátott madáretetővel térhettek haza, melyen néhány közkedvelt, az etetőket gyakran látogató madárfajunk szerepel.