Csigaevő gyíkok érkeztek Állatparkunkba
A krokodiltejuk már láthatóak a Viktória-Ház akvaterráriumában
Különleges hüllők érkeztek a Nyíregyházi Állatparkba!
A Viktória-ház akvaterrárium rendszerének két hatalmas kifutóját vették birtokba a Franciaországból érkezett Guyanai krokodiltejuk (Dracaena guianensis).
A másfél éves hím állat a párizsi állatkertből, a kifejlett nőstény pedig a beauvali állatkertből érkezett.
A krokodiltejuk - angol elnevezéssel kajmángyíkok - nevüket a krokodilfélékéhez hasonló bőrükről kapták. Testük leggyakrabban zöld színű, a fejük pedig élénk narancssárga. Hosszuk akár az 1,2 métert is elérheti, melynek közel felét az oldalról lapított farkuk teszi ki. Ennek segítségével kiválóan tudják kormányozni magukat a vízben, mivel erősen vízhez kötött életmódot folytatnak. Természetes környezetükben Dél-Amerika északi részén, Brazíliában, Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban a folyók, holtágak mentén, mocsaras területeken, és időszakosan elöntött erdős területeken élnek. Gyakran sütkéreznek a víz fölé lógó faágakon, ám ha veszélyt éreznek, villámgyorsan a vízbe vetik magukat, így menekülhetnek meg támadóik elől. Éjszakára főként a fák lombkoronaszintjébe másznak, ahol vastagabb ágakon pihennek. A természetben csigák, halak, kétéltűek, édesvízi rákfélék kagylók és gerinctelenek, tojások alkotják az étrendjüket, azonban a koponyájuk és fogazatuk főleg csigafogyasztásra specializálódott. A házas csigákat a szájuk hátsó részében tartva, több erőteljes rágómozdulattal roppantják szét, de csak a csigahúst nyelik le, a ház darabjait kiköpik. Állatkertünkben a krokodiltejukat étkezési célra tenyésztett éti csigával, achátcsigával, kagylóval és rákfélékkel takarmányozzuk. Mivel a fajt a természetben húsáért és dekoratív bőréért nagymértékben vadásszák, valamint az élőhelyei is eltűnőben vannak, így a faj felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára, illetve nemzetközi kereskedelmét a Washingtoni Egyezmény (CITES) szabályozza. A Nyíregyházi Állatparkban élő egyedek ugyan még külön kifutókban élnek, mivel a fiatal hím és a kifejlett nőstény között nagy a méretbeli különbség, ám reményeink szerint idővel egy párt alkotnak majd állataink, és tenyészteni is sikerül majd a különleges és ritka hüllőfajt.