Nagy sárgabóbitás kakadu

Eredeti élõhelyén párokban kis, kb 30 fõs csoportokban és nagy, több száz fõs kolóniákban egyaránt elõfordul. A csapat a kakaduknál megszokott õrszolgálatot állít, mely vészjelzéssel riaszt veszély esetén. Hangját Konrad Lorenz így jellemezte: képzeljünk el egy disznóvisítást körülbelül négyszeres hangerővel. Nappal aktív, általában nyílt magas fás területeken él, mindig vízközelben maradva. Magvakat, gyökereket, gumókat, mogyorót eszik, de elfogyaszt rovarokat és azok lárváit is. Fogságban rendszerint több mint ötven évig is elél. Amikor Cook kapitány emberei Ausztrália földjére léptek, ezt a madarat pillantották meg elsőnek.